Másnap reggel Angelia bejövetele ébresztett alig 2 órás alvás után. Beadta az adagom, majd egy szúrós pillantás kíséretében elhagyta a szobámat. A pirulát, amit adott szokás szerint a nyelvem alól kivettem, és zsepibe csomagolva beszúrtam az ágyam alatti lyukba, ahol többek közt a naplóm, rajzok, versek, írások voltak. Nem sokkal később Demetria nyitott be egy teával a kezében. -Jó reggelt. Öltözz fel, és menj le enni-utasított halkan, de mielőtt még kiment volna, ...

Április 22-e volt a nap, amikor már 2 hete ismertük egymást Gabrielle-el. Aznap, amikor sírt nekem, azaz 2 héttel azelőtt, és féltem, hogy valamelyik ápoló rajtakap minket, azután pedig jöhet az elektrosokk... Aznap tényleg megláttam Gabrielle-ben a hű társat, a szövetségest, a barátot. Attól a naptól kezdve mindig igyekeztünk együtt lenni. Az ebédnél egy asztalhoz ültünk, este, pontban 0:35-kor átmentem hozzá, és reggel 5:50-ig beszélgettünk. Senki sem vett észre ebből a ...

Az ápolónő odaért hozzám, és bevezetett a szobámba, ami a folyosó végén volt, befordulva balra, majd még kétszer jobbra. Elég eldugott kis zugot kaptam, mondhatom. -Öltözz át, öt perc múlva visszajövök a ruháidért-utasított ,,kedvesen". És ahogy azt parancsolta, pontban öt perc múlva be is rontott, hogy elvigye a ruháimat, valahova a raktárba. Óh, pedig én hogy szerettem azt a farmert... -Mondd csak, neked nincs hangod? Néma vagy?-kérdezte felszegett állal az ápolónő, mivel ...

Az ápolónő odaért hozzám, és bevezetett a szobámba, ami a folyosó végén volt, befordulva balra, majd még kétszer jobbra. Elég eldugott kis zugot kaptam, mondhatom. -Öltözz át, öt perc múlva visszajövök a ruháidért-utasított ,,kedvesen". És ahogy azt parancsolta, pontban öt perc múlva be is rontott, hogy elvigye a ruháimat, valahova a raktárba. Óh, pedig én hogy szerettem azt a farmert... -Mondd csak, neked nincs hangod? Néma vagy?-kérdezte felszegett állal az ápolónő, mivel ...

A rendőr autó kábé fél órával később Las Vegas híres Mccarran repterén állt meg, ahol megvallom, életemben kevésszer jártam. És a legnagyobb probléma, hogy nem egy hawaii-i utazás vár rám, hanem egy new yorki kínzás. Nos, majdnem ugyanaz. Az egyik rendőr visszaszállt a kocsiba, és elhajtott, a másik pedig jött velem fel a repülőre, nehogy ,,szökési kísérleten" törjem a fejem. A reptéren leültem egy várakozó padra, míg a rendőr,( aki ,,vigyázott rám", és elszállított A pontból B ...

És elérkezett életem péntekje, ami történetesen 13-a volt. A tárgyalás délben kezdődött, de én már reggel kilenckor készültem rá lelkileg. Bár...szerintem, az mindenki számára bizonyos, hogy egy ilyenre nem lehet felkészülni sehogy sem. Kint sütött a nap, sétáltak az emberek, mégis úgy éreztem, csak a mi házunk felett vannak sötét felhők. Csak egy átlagos péntek 13-a volt (már, aki nem babonás). Normális iskolaidő, munkanap és teljesen átlagos kinti zajok. De ez én életemnek ez a ...

Szerda volt, méghozzá április. Az őrök pontban 10:30-kor jöttek értem a cellába, hogy elvigyenek a tárgyalásra. Nagy szerencsémre vehettem fel emberi ruhát ( Rose folyamatosan küldött a 2 hét alatt), majd bilincsben vittek át a bíróságra. Áhh, kicsit sem volt kínos. Belépve (vagy inkább betaszigálva) éreztem, hogy minden tekintet rám szegeződik. Rose, az általam bántalmazott srác, tanúk már mind elfoglalták a helyüket. Utánam pár perccel pedig a Loren-klán is megérkezett. ...

Amikor hazaértem, szó nélkül beindultam a szobámba és zokogva a földre borultam. Rose nénim azonnal bejött utánam, majd lehajolva hozzám, megölelt. Nem kérdezett és nem követelt válaszokat. És ezt szerettem benne a legjobban. Hogy hagyja, én kezdjek el beszélni. Miután kellőképp kisírtam magam, a konyhába invitált, ahol csinált nekem egy mogyoróvajas szendvicset. Leültem az asztalhoz, majd óvatosan megkérdezte: -Mi történt? -Hivatalosan is megőrültem-nevettem ...

A rendőrség épületétől azonnal haza vezetett az utam. Amikor a las vegasi, külvárosi, csendes környékünkön bekanyarodtam a házunkhoz, a szívem a torkomban dobogott. Majd erőt véve magamon, bekopogtam, szándékosan nem a saját kulcsommal nyitva a zárat. -Szia...-köszöntem Rose-nak, aki csak az ajtónak dőlve állt és meg sem szólalt. Egy biccentéssel jelezte, hogy bemehetek. -Rose...nem vagyok gyilkos!-néztem mélyen a szemébe, mire átölelt.-Az életed ezentúl ...