Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
depression

Elvették a Sorsom 4. rész

A. SABIAN · 7 hónapja
  Amikor hazaértem, szó nélkül beindultam a szobámba és zokogva a földre borultam. 
Rose nénim azonnal bejött utánam, majd lehajolva hozzám, megölelt. Nem kérdezett és nem követelt válaszokat. És ezt szerettem benne a legjobban. Hogy hagyja, én kezdjek el beszélni.  
Miután kellőképp kisírtam magam, a konyhába invitált, ahol csinált nekem egy mogyoróvajas szendvicset. Leültem az asztalhoz, majd óvatosan megkérdezte:
-Mi történt?
-Hivatalosan is megőrültem-nevettem fel kínosan, majd beleharaptam a szendvicsbe.
Rose értetlen arckifejezését figyelve, folytattam.-Loren...-akadtam meg, mert magam sem hittem, hogy valaha kimondok ilyet-Őrültnek akar nyilvánítatni , hogy megússzam a börtönt...
-Mi? Őrültnek?? Ez normális??? Az egy dolog, hogy rosszat tettél, de az egy másik, hogy kit tenne ő veled! Ezt nem hagyom annyiban!-állt fel dühösen az asztaltó és a telefonjáért nyúlt. 
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Felhívom annak az elkényesztetett libának az anyját!
-Ne!-fogtam meg a karját-Én tehetek róla...csak is én-néztem a szemébe, mire kirántotta a kezét a szorításomból. -Tudod...nem én akartam így. Csak segíteni akartam, bassza meg!-szaladt ki a számon, majd a következő pillanatban patakokban kezdtek folyni a könnyeim. 
Rose csak ült, nem szólt. Nem nézett rám sem, holott tudta, hogy csak én, egyedül vagyom a hibás. Csak eddig még ő sem merte bevallani ezt a szörnyű tényt. Miszerint gyilkos vagyok. 
Ott ültünk az étkezőasztalnál vagy 5 percig néma csendben. Én lehajtott fejjel bámultam magam elé, Rose pedig az ablakon bámult kifelé. Vártam, hogy mondjon valamit, hogy szidjon le, hogy nyugtasson...bármit, csak ezt nem. 
Szó nélkül felálltam a székből, majd a szobám felé vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd leheveredtem a szőnyegre. A telefonomat magamhoz véve, bedugtam a fülesem, majd a BVB valamennyi számának lejátszását indítottam el.
  Már épp kezdtem volna belemerülni a Perfect Weapon-ba, amikor kopogtak a szobaajtómon. A zajra ösztönösen kirántottam a fülhallgatókat, és leállítottam a zenét. 
Két középkorú férfi állt az ajtómban, mögöttük pedig Rose. Nem értettem mi folyik. Az egyikük a jelvényét mutatta, én meg felálltam.
-Rendőrség-jelentette be. -Velünk kell jönnie. A vádak maga ellen kissé súlyosbodtak!
-Tessék?
-Kérem jöjjön velünk-intett a másiknak, hogy tegye rám a bilincset.
Egy pillanatra aztán Rose-ra pillantottam, aki a rendőrök mögött állt. A tekintete üres volt, mégis féltő. 
A rendőrök szó szerint kitaszigáltak a szobámból. A bakancsom és a dzsekim felvétele után, pedig már egy ,,viszlát" sem fért volna bele a mondandómba.
-Javaslom, fogadjanak egy jó ügyvédet-vetette oda Rose-nak a rendőr ,,búcsúzásképpen", aki bólintott, majd utoljára rám pillantva becsukta az ajtót.
  A rendőrségen Lorennel és a szüleivel találtam szembe magam, ahogy épp bűnözőként hurcoltak végig a folyosón.  
Loren tüzes pillantását már megszoktam, a szülei pedig haraggal teli szemekkel meredtek rám.
-Sose engedjék el!!!-kiáltotta utánam Kate, amit igazából nem értettem, ugyanis a lányát én mentettem meg a nemi bántalmazástól. 
 Miután ,,meghurcoltak" bevittek az általam már jól ismert kihallgatóba, és megint ugyanazt a sztorit kellett elmesélnem, hogy önvédelem volt. Vagyis inkább közvédelem. Közeben kiderült, hogy Loren módosított azon vallomásán, hogy "ketten öltük meg a tagot" és arra szerkesztette, hogy "csak Destiny ölte meg a tagot". Jogos. És erre én is módosítottam. Az önvédelemre (szerintem, inkább Loren-védelme).  
A kihallgatásom után, egy cellába vezettek. Ahol volt egy ágy féleség, egy koszos/penészes mosdó, egy minitükör fölötte és egy vécének kinéző valami, ami a cella egy eldugott részében volt, szerencsére. 
Az újdonsült ,,birodalmam" tanulmányozásában egy hang zavart meg, mire hátra fordultam.
-Tetszik az új otthonod?-kérdezte gúnyosan.
-Nem igazán...-szálltam be az ironizálásba.-Mit akarsz?
-Nem hagyhatom ki ezt a látványt, tudod? Olyan szánalmas, nyomorult és elhagyatott vagy, ezen a helyen. Vagy jobb helyen-tűnődött el.
-Elég!-támadtam neki a rácsoknak.-Kijutok innen! 
-Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani-nevetett fel gonoszul.-Mondtam, hogy tönkre teszlek...És ez volt ehhez az 1. lépés-nézett mélyen a szemembe.
-Azt hiszed, nem harcolok...tévedsz!
-Ennyi volt-kiáltott az őrnek, figyelmen kívül hagyva a szavaimat. -Még találozunk-vetette oda búcsúzónak, majd az őr kiengedte.


A fogdában több, mint 2 hetet töltöttem. Sem Loren, sem a szülei nem jöttek újra. Sem Rose (ő nem is jöhetett). Csak az időközben felfogadott ügyvédem, Mrs. Linda látogathatott. Úgy kezeltek, mint egy állatot, aki nem mehet emberek közé.
Viszont 2 hét után került sor az első tárgyalásomra, ahol szembe nézhettem a ,,kaszásommal" és annak szüleivel, a megölt srác hozzátartozóival és Rose-val.
Nos, előzetesnek annyit, hogy az a nap is tartogatott bőven meglepetéseket.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!